A kétszárnyú rovarok rendje 150 ezer eddig ismert fajával fajgazdagság tekintetében is az egyik legnagyobb, gyakorlati jelentőségét tekintve pedig bizonyosan a legfontosabb rovarcsoport. A Magyarországról kimutatott fajok száma több mint 6000. A különféle „légy” és „szúnyog” nevek alatt emlegetett fajok mint vérszívók és betegségterjesztők rendkívüli humán- és állategészségügyi jelentősége a mai korban sem sokat csökkent. Az Állattárban nemcsak azokat a gyűjteményeket teremtettük meg, amelyek segítségével a gyakorlati szempontból fontos fajok azonosíthatók, hanem aktívan szerepet vállalunk kutatásokban, a védekezési eljárások kidolgozásában is.
Csípőszúnyogok terjesztette betegségek
A csípőszúnyogok az emberiség számára legfontosabb állatok közé tartoznak. Már az emberré válás évmilliói alatt is befolyásolták őseink életét, sőt a Homo sapiens kialakulását is. A szúnyogok terjesztette malária azonban ma is az egyik legpusztítóbb betegség a Földön, főként a trópusi országokban. A malárián túl a vírusok okozta sárgaláz és a dengue-láz, a fonálférgek (mikrofiláriák) átoltásából származó és sokféle más betegség terjesztésében játszanak szerepet.
A szúnyogok által terjesztett súlyos betegségek kórokozói közül a maláriát szívós munkával sikerült kiirtani hazánkból. Ezért talán a legtöbbet Mihályi Ferenc, a Kétszárnyúak gyűjteményének korábbi vezetője tette. Az utóbbi 50 évben csak behurcolt eseteket ismerünk Magyarországról, bár a szakemberek állítják, hogy a malária újbóli megtelepedésének egyre nagyobb a valószínűsége hazánkban is. A háziállataink betegségeinek kórokozói közül számosat ma is csípőszúnyogok visznek át. Sajnos, az efféle bajok szaporodtak: már hazánkban is elterjedt a nyugat-nílusi vírus, amely nemcsak a háziállatok körében okoz nagy károkat, és vadmadarainkat irtja, hanem súlyos emberi megbetegedést, sőt halált is okozhat. A szúnyogok még akkor is kellemetlenek, ha nem adnak át kórokozót: a szúnyogcsípések bosszantó következményeit valamennyien tapasztaljuk minden nyáron. A modern, környezetkímélő szúnyogirtó eljárások alkalmazásához előzetesen nemcsak a lárvatenyésző helyeket kell feltárni, hanem a lárvák életkorát is meg kell állapítani.
Nyári hasmenéses járványok
Mihályi Ferenc – elsősorban az 1960-as években végzett kutatásaival – tisztázta a legyek szerepét a nyári hasmenéses járványok kialakulásában. Elkészítette a sok-sok számba jövő faj összehasonlító gyűjteményét, és hasznos tanácsokat adott az orvosi gyakorlat számára. A mai higiénés viszonyok között az ilyen legyek jelentősége csökkent, de nem szűnt meg.
Kártékony legyek az állattenyésztésben
Az állattartás legyekkel kapcsolatos problémáinak megoldására az Állattárban szemléletformáló eredmények születtek. A szarvasmarha-, a ló- és a juhlegelőkön a legeltetett állatok trágyájában fejlődnek az állatainkat gyötrő legyek. Ugyanakkor a trágya lebontásában is kulcstényezők a legyek. E légyegyüttesek faji összetételének feltárása, az okszerű védekezés kidolgozásának megalapozása – amely az imágó- és a lárvanépesség szerepét egyidejűleg figyelembe veszi – alapos morfológiai és taxonómiai ismeretek felhasználásával, az összehasonlító gyűjtemények kialakításával volt lehetséges. A trágyatelepeken és az istállókban fejlődő légyközösségek faji összetételének tisztázása, a lárvatenyésző helyek feltárása lehetőséget adott a környezetkímélő védekezési eljárások kidolgozására.
A lovak szájüregében és gyomrában parazitáló gyomorbagócsok (Gasterophilidae), a juhok, a szarvasfélék, a lovak stb. orrüregében és garatjában élő orr- és garatbagócsok (Oestridae), a szarvasmarhák és szarvasfélék bőre alatt fekélyeket okozó bőrbagócsok (Hypodermatidae) imágóinak és lárváinak meghatározását szolgáló könyv is a múzeumban készült.
Kevesen tudják, hogy vannak olyan légyfajok is (ősi dögevők leszármazottai), amelyeknek lárvái házi- és vadállatok, sőt ritkán emberek élő szöveteiből táplálkoznak. Ennek a borzalmas, ún. légylárvabetegségnek (myiasis) a kutatása az Állattárban kezdődött, ma a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának parazitológiai tanszékén folyik.
Kártékony legyek a növénytermesztésben
A növénytermesztés igen sok légykártevővel kénytelen számolni. A fúrólegyek, az aknázólegyek, a gabonalegyek, a viráglegyek és több más légycsalád kártékony fajainak azonosítására alkalmas összehasonlító gyűjtemények készültek az Állattárban. Sok ilyen faj életmódjának feltárásában vettünk részt. Külön kategóriát jelent a hazánkban még nem élő, de a behurcolás állandó veszélyével fenyegető, ún. karanténkártevők figyelemmel kísérése. Az azonosításukat lehetővé tevő összehasonlító gyűjtemények megteremtése, a felkészülés a faji szintű azonosításra, illetve a szükséges előzetes információk összegyűjtése vállalt feladataink közé tartozik.
A genetika modellállata
Az örökléstani ismeretek nagy része is legyekkel kapcsolatos vizsgálatokból származik, gondolunk itt az ecetmuslicán (Drosophila melanogaster) és társain folytatott genetikai, morfogenetikai stb. vizsgálatokra. A gerinctelenekkel foglalkozó élettani tudomány szintén legyeket tanulmányozva szerezte a legtöbb ismeretet. Az ilyen kutatásokat elsősorban háttérinformációk adásával segítjük.
Segítség a gyilkosságok felderítésében
Ma már a korszerű kriminológia is használja a kétszárnyú rovarokkal kapcsolatos (dipterológiai) ismereteket. Az emberi tetemeken talált légylárvák faji azonosítása és viszonylagos életkoruk meghatározása lehetőséget adhat a halál beálltának és egyéb körülményeinek megállapítására. Az e szempontból fontos légyfajok teljes körének azonosítására alkalmas gyűjtemények rendelkezésre állnak az Állattárban.
Védendő kétszárnyúak
Nemcsak kártékony legyek vannak. Nagyon sok légylárva fontos szerepet tölt be a szerves anyagok (erdei avar, különféle trágyák, elhullott állatok stb.) lebontásában; a legyek mint beporzó szervezetek is jelentősek. A ritka, természetvédelmi szempontból értékes légyfajok kutatása is elkezdődött intézetünkben. Eddig csupán egyetlen hazai légyfaj, az európai nyelesszeműlégy (Sphyracephala europaea) – amelyet a gyűjteményben dolgozó muzeológusok írtak le – szerepel a védett állatfajok listáiban. Márpedig, különösen, ami a korhadó fában fejlődő legyeket illeti, sok más fajt is figyelembe kellene venni az élőhelyek védelmét célzó programokban. Az Állattár munkatársai készen állnak az ilyen kutatásokban való további részvételre.
Kétszárnyúak az orvoslásban
A nemzetközi orvosi szakirodalomban egyre gyakrabban írnak a steril körülmények között nevelt légylárvák (általában fémeslegyek – Calliphoridae) felhasználásáról nyílt sebek kezelésére. A fiatal lárvák nagy mennyiségben fogyasztják a sebek gyógyulását akadályozó elhalt szöveteket és a képződő váladékot, gennyet. A sebre helyezett légylárvák (nyüvek) látványa bizarr ugyan, de hatásukra mindig gyorsabb a felépülés, ráadásul egyes esetekben (pl. cukorbetegeknél) csak így gyógyulnak bizonyos sebek.
Mire jók a régen begyűjtött állatok?
A gazdag rovargyűjtemények (és itt nemcsak az Állattár légygyűjteményére gondolunk) igen fontosak a fajgazdag állatközösségek összetételének és működésének feltárását célzó ökológiai vizsgálatok számára is. E kutatások a természeti értékek védelmében szemléletformáló eredményeket produkálhatnak. A jól szervezett állatgyűjtemény nemcsak azért fontos, mert alapot ad a sok faj meghatározására, hanem az ún. bizonyítópéldányok megbízható elhelyezésével lehetővé teszi a közölt eredmények későbbi ellenőrzését is. A rovargyűjteményekben őrzött régi példányok cédulaadatai sok olyan információt tartalmazhatnak, amelyek a veszélyeztetett rovarfajok múltbeli elterjedésével, gyakoriságával stb. kapcsolatosak.