Lábatlangyík állkapocstöredéke

Lábatlangyík (Pseudopus pannonicus) bal állkapocstöredéke

Lelőhely: Somssich-hegy 2, Villány, Villányi hegység, alsó-pleisztocén

Hosszúság: 12 mm

Magasság: 6 mm

A Villány városához tartozó Somssich-hegyen Jánossy Dénes folytatott ásatásokat az 1970-es és 1980-as években. A gerincesfosszíliákban igen gazdag lelőhely anyaga mintegy 10 ezer éves történetet jelenít meg a kora-pleisztocén kor végén (900 ezer éve). A számos kis- és nagyemlősfaj mellett jelentős mennyiségben fordulnak elő farkos kétéltűek, békák, teknősök, gyíkok és kígyók többé-kevésbé jól megőrződött maradványai. A leggyakoribbak a siklófélék (Colubridae), melyek csigolyái milliós nagyságrendben szerepelnek a leletanyagban, de sok gyíkfosszília is akad.

Lábatlangyík (Pseudopus pannonicus bal állkapcsának töredéke (kép: Szentesi Zoltán)

A Pseudopus pannonicus kihalt lábatlangyíkfajt Kormos Tivadar írta le 1911-ben Polgárdi felső-miocén (kb. 7–5 millió éves) lelőhelyéről. A nagyméretű gyík testhossza meghaladta az 1,5 métert. A leletek alapján az állat erdős, ligeterdős területen élhetett a kora pleisztocén végén. A faj ma élő közeli rokona az Európa mediterrán területein élő nagytestű páncélos seltopuzik (Pseudopus apodus), amely gyakran 1,2 m hosszúra is megnő. Ez a faj az alacsony füves területeket kedveli, de olykor előfordul erdővel borított hegyeken is.

szerző: Szentesi Zoltán (Őslénytani és Földtani Tár)