Komlosaurus lábnyomok
Kutatásaink kiindulópontja az ősmaradványok rendszertani feldolgozása, meghatározása és leírása, melynek során az egy-egy lelőhelyről gyűjtött kövületek tudományos nevet kapnak. Ebben a munkafázisban feltárul a hajdani élővilág csodálatos gazdagsága. A tár tudományos munkájának középpontjában a „A Kárpát-Pannon régió földtörténeti múltjának és egykori élővilágának kutatása” áll, melynek révén közelebb kerülünk a bioszféra történetének megértéséhez és Magyarország múltbeli élővilágának megismeréséhez.
A gyűjteményeinkben az ősmaradvány-csoportok közül jelentős súllyal szerepelnek az egysejtűek (Foraminifera), a puhatestűek (kagylók, csigák, lábasfejűek), a tapogatókoszorúsok (pörgekarúak, mohaállatok), valamint a gerincesek (halak, hüllők, madarak, emlősök). A Föld történetének utóbbi félmilliárd éves szakaszából őrzünk ősmaradványokat, de a gyűjtemény súlypontja a földtörténeti középidőre (mezozoikum) és újidőre (kainozoikum) esik. Tudományos kutatásaink fókuszpontját a középidő (főként triász és jura gerinctelenek és kréta gerincesek) őslénytani, rétegtani és ősföldrajzi vizsgálata képezi, emellett a jelentős miocén gerinctelen és pleisztocén gerincesanyag tudományos feldolgozása is folyik.
Őslénytani munkamódszerek
Brachiopoda és bryozoa elektronmikroszkópos képe
Az egykor élt fajok elterjedését területileg és földtörténeti időben kell vizsgálnunk.
Ennek egyik alapvető eleme a gazdasági szempontból is lényeges rétegtan (biosztratigráfia). A földtörténeti ősidőkben lerakódott kőzetrétegek egymás fölött települnek – ez egyúttal időbeli egymásutániságot is jelent. Az egymásra települő rétegekben más és más ősmaradványok találhatók, ugyanazon réteg jellemző ősmaradvány-együttese azonban ugyanabban a szintben nagy távolságra követhető. Ezt a módszert használtuk például annak idején az „eocén-program” kutatásaiban. A nagy dunántúli bauxit- és kőszéntelepeket mintegy 50 millió éve elborította az eocén tenger, melyből agyag- és mészkőrétegek rakódtak le. Ezek a rétegek tömegesen tartalmazzák a Nummulites nevű óriási egysejtűek vázait („Szent László pénze”). Midőn a mélyfúrásos kutatások során a fúró elérte a nummuliteszes kőzetrétegeket, a geológus biztosra vehette, hogy néhány méterrel mélyebben barnaszenet, esetleg bauxitot is talál.
Nummulites, népisen Szent László pénze
Egy másik módszerrel az ősi földtörténeti időkre jellemző környezeti viszonyokat és ősföldrajzi változásokat vázolhatjuk fel. Az őskörnyezeti elemzés során alapelvünk az, hogy „a jelen a múlt kulcsa”. A ma élő növények és állatok környezeti igényeiről kell minél pontosabb adatokra szert tennünk, mert így a földtörténeti múltban élt rokonaik őskörnyezetéről is fogalmat alkothatunk (pl. páfrányok: nedves, erdei környezet, korallzátonyok: trópusi sekélytenger).
Az ősföldrajzi elemzésekben nagy szerepet játszik az egykori élőlények elterjedésének vizsgálata. Hasonlóan izgalmasak a bioszféra történetének különleges eseményeire, a tömeges kihalásokra, fajpusztulásokra vonatkozó vizsgálatok.