Vörös tűzhal – Korallzátony

Séta a Korallzátonyon
Különös érzés, ahogy a múzeum kupolacsarnokát és kiállítási csarnokát összekötő sötét folyosón a talpunk alatt színes, tengeri világon lépkedünk. Ismerjük meg a Korallzátony élőlényeit.

A korallzátony bejárata 

A vörös tűzhal (Pterois volitans) megjelenése azokat is óvatosságra intheti, akik eddig semmit sem tudtak róla. Angol nyelvterületen többnyire oroszlánhalnak vagy pulykahalnak nevezik, ami akkor igazán érthető, ha mozgás közben láthatjuk.

Bordó és fehér csíkjaival, valamint hadrendben álló zászlós dárdáknak látszó úszósugaraival, igen fenyegető látványt nyújt. Nem véletlenül. Ha megérintik, az úszósugarak tövében lévő mirigyekből mérget fecskendez ellenfél bőrébe, így természetes ellensége nemigen van. Mérge az emberre is veszélyes lehet; erős fájdalmat, rosszullétet, légzési nehézségeket, bénulást, görcsöket és ájulást okozhat.

A tűzhal táplálékát halak és rákok képezik, de mindent elfogyaszt, ami belefér a szájába. Áldozatát lassan közelíti meg, majd a száját óriásira nyitva hirtelen beszippantja, és egészben nyeli le. Kinézete mellett vadásztechnikája is az oroszlánokra emlékeztet: társaival csoportosan deríti fel és keríti be leendő zsákmányát.

Vörös tűzhal modell a korallzátonyon 

A vörös tűzhal az Indiai-és a Csendes-óceánban honos, de az 1990-es évek elején megjelent a Karib-tengerben is. A kártékony inváziós faj felbukkanásáért meggondolatlan akvaristák lehetnek a felelősek, akik szabadon engedték a megunt, falánk, esetleg az akváriumot kinőtt kedvenceiket. Az elmúlt tíz évben a Földközi-tengerben is elszaporodott, és veszélyezteti a terület ökológiai rendszerét.

Visszaszorítására szervezett tömeges begyűjtésekkel és a tűzhalból készült fogások népszerűsítésével próbálkoznak. Húsa ugyanis ízletes, édeskés, nem mérgező.

szerző: Holler Judit (Közművelődési Osztály)