Műhelytitkok 2017

Műhelytitkok

Pillantsanak be muzeológusaink, preparátoraink munkájába interaktív bemutatónk keretében, ismerjék meg 10 milliós gyűjteményünk néhány érdekes, féltve őrzött darabját is. Ajánlott korosztály: 5 éves kor felett.

  A program ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

December 9. Papp Beáta: Mohák - a télen is zöld növények 

 

A téli környezetben nem sok a zöld szín. Így hamarabb megakad a szemünk egy szép mohás betonfalon, amely különféle árnyalatú zöld színben pompázik. Ilyenkor könnyebben észrevesszük a parkok fáinak kérgén kialakult sötétzöld mohabevonatot is, mert a lombozat árnyékoló hatásának hiányában a fák törzse és töve is jobban megfigyelhető.
A mohák jól alkalmazkodtak az alacsony, akár fagypont körüli hőmérséklethez. Gondoljunk csak a sarkvidéki tundrákra, ahol a növényzet fő alkotói. A mohák tehát télen is aktív életet képesek élni, amikor az éjszakák még fagyosak. Ráadásul a csapadékos időjárás is kedvez nekik. A mohák gyepecskéi megtelnek vízzel, felduzzadnak, nagyobbá, láthatóbbá válnak. Teljes testfelületükön veszik fel és adják le a folyadékot, ezért könnyen telítődnek vízzel, de hamar ki is száradnak. Nedvességtartalmuk szorosan összefügg környezetük vízellátottságával.


 Ezen kívül számos moha még télen kezd szaporító képleteket, spóratokokat hozni. Ezek hosszú nyelükön ülve kiállnak a gyepből, és még feltűnőbbé, változatosabbá teszik a homogén zöld gyepek megjelenését, mint például a falimoha esetében. Nevéből is sejthető, hogy kőfalakon, betonfalakon ez az egyik leggyakoribb mohafaj. A természetes környezetben napos sziklákon él. A szárazságot is jól tűri.

 A száraz körülményekhez jól alkalmazkodott a háztető moha is. A neve alapján azt gondolhatjuk, hogy elsősorban háztetőkön fordul elő, de talajon, sziklákon is gyakori, főleg a napfénynek kitett helyeken. A levelek végén lévő víztiszta szőrszálak a reggeli harmatcseppek begyűjtésében segítenek, a nap folyamán pedig fényvisszaverő réteget képeznek a mohapárnán, ami a túlzott felmelegedést gátolja. Nedvesen széttáruló levélkéi száradás hatására a szárra csavarodnak, hogy a további vízvesztést megakadályozzák.

 A városban betonfalakon gyakori, de rakott kőfalakon is tömegesen jelenhet meg az őszmoha. A levelek vége szintén víztiszta szőrszálban végződik, amelynek funkciója megegyezik a háztető moháéval. Gyakran gömbszerű alakja a párna belsejében összegyűlt víz megtartását segíti elő.

 

 

 

 A városban kitett, napos betonfalak gyakori benépesítője az ezüst körtemoha is. Száraz állapotban ezüstös színű, nevét is erről kapta. Ez a levélkéi felső részében elhelyezkedő, klorofill nélküli, áttetsző sejteknek köszönhető. A párna ezüstös színe ebben az esetben is a száraz körülményekhez való alkalmazkodásban segít, mivel visszaveri a napfényt, és így meggátolja a túlzott felmelegedést.

 Parkokban, a fák kérgén gyakori a hamvas szőrössüvegű moha. Nevét a spóratokokat fedő szőrős kendőcskéről kapta. Ennek a fajnak a levelei szintén egy víztiszta szőrszálban végződnek, ami hamvas-fehéres megjelenést kölcsönöz a gyepnek.

 

 

December 9-én a „Műhelytitkok” foglalkozás keretében ezekkel a mohákkal és felépítésükkel ismerkedhetünk meg közelebbről mikroszkópok segítségével.

A programváltoztatás jogát fenntartjuk.

 

 

Galéria képei: 
Rovat: